Sunday, May 13, 2012

Kommunizmus? Ugye csak viccelsz?

A kommunizmus szó a mai magyar úgynevezett jobboldalon amolyan általános értelmű szitokszóvá változott.

Ez erősen veszélyezteti e káros ideológia valódi megismerését. A vicces az, hogy a baloldaliak között több az igazi antikommunista, mint a jobboldaliak között. Ennek persze csak Magyarországon van "hagyománya". Magyarországon a baloldal-jobboldal elhatárolás premodern jellegű, elsősorban a "nemzeti kérdéshez" való viszony az elhatárolás alapja. Röviden: aki nacionalista, az jobboldali, s aki meg nem az, az meg baloldali. Máshol Európában ilyen abszurd elhatárolódási ismérv teljesen ismeretlen.

A szélsőjobb persze mindenhol mutat - nem csak Magyarországon - kommunista elveket, ennek magyarázata, hogy a látszólag két véglet, a szélsőbal és a szélsőjobb valójában nem egymás ellentétei, hanem a "kör két vége", márpedig a kör összeér. Ami Magyarországot illeti, ez nem újdonság, nem csak a mai leginkább marxista magyar parlamenti pártra, a Jobbikra igaz: már Szálasiéknál is ez volt, nyilas ideológia gyakorlatilag fajelmélettel és sovinizmussal kiegészített marxizmus. Egyetlen igazi bajuk volt Szálasiéknak Marxszal: zsidó származása.

Ma is hallani, gyakran éppen állítólagos antikommunisták szájából, hogy a kommunizmus valójában nem is lenne olyan rossz, ha jól csinálták volna. Ez a legnagyobb tévedés. Ami eleve rossz, azt ugyanis nem lehet elrontani.

Marx munkásságának mai értéke igen csekély, inkább csak történelmi hatása miatt jelentős.

Marxizmus alatt alapvetőn három dolgot szokás érteni: filozófiai elméletet, politikai elméletet és közgazdaságtani elméletet. Nagyon röviden, hogy melyek e három, egymással szorosan összefüggő rész alapvető elvei.

  • marxista filozófia:

    • a kezdeti őskori társadalom, az őskommununizmus felbomlott  a magántulajdon megjelenése miatt, azóta az emberiség két kibékíthetetlenül ellentétes osztályra oszlik, az elnyomó réteg az, mely birtokolja a magántulajdont, s azzal haszont képes termelni, míg az elnyomott réteg az, melynek nincs magántulajdona (pontosabban csak személyes tulajdona van, mely nem használható termelésre), ezért kénytelen munkaarejét eladni az elnyomóknak, akik azonban nem fizetik meg teljes munkaerejét, hanem annak csak egy részét, a többi profit formájában náluk marad

    • a magántulajdonon alapuló termelés határozza meg a társadalom jellegét, a gazdaság az alap, a politikai rendszer ennek következménye, így az állam alapvetően az elnyomó osztály eszköze az elnyomásra, azaz minden társadalom osztálytársadalom

    • az egyes társadalomtípusok fejlődnek, amint egy társadalomtípus eléri maximumát, hanyatlani kezd, míg végül belső ellentmondásai szétfeszítik kereteit, s új társadalomtípus váltja fel

    • az elidegenedés a munkától, az árutól, önmagától  és egymástól az elnyomott osztály tagjainak jellemzője, ez az elidegenedés a kapitalizmusban válik teljessé, ez akkor is létezik, ha az elidegenedettek nem vesznek tudomást róla

    • a társadalomtudomány csak annyiban különbözik a természettudománytól, hogy kevesebb az adatunk van, viszont ugyanúgy törvények vannak benne, melyeket csupán fel kell fedeznünk



  • marxista politikaelmélet:

    • a társadalom fejlődik, az ősközösségtől kezdve keresztül az osztálytársadalmak különböző változatain egészen a kommunizmusig, ezt a fejlődést a történelem törvényei írják elő

    • az osztályharc, az elnyomottak harca az elnyomók ellen a társadalmi fejlődés

    • a szabadság nem más, mint a tudomásul vett szükségszerűség, s valójában a termelőeszközökhöz való viszonyok függvénye, így osztálytársadalomben nem lehetséges szabadság

    • a magántulajdon megszünésével kialakul a proletárdiktatúra, mely hatékonyabb a kapitalizmusnál,

    • a proletárdiktatúra megkezdi a kommunista társadalom kiépítését, kezdeti foka az átmeneti szocializmus, végső foka  a megvalósult kommunizmus



  • marxista közgazdaságtan

    • a munkaérték-elmélet az alapja  a gazdaságnak, a bérmunkás munkaerejéenk egy részét a tőкés kisajátítja, ez a profit




Az én kedvenc idézetem Marxtól:
"A proletariátus arra használja majd fel politikai uralmát, hogy a burzsoáziától fokról fokra elragadjon minden tőkét, hogy az állam, azaz az uralkodó osztállyá szervezett proletariátus kezében centralizáljon minden termelési szerszámot és a lehető leggyorsabban növelje a termelőerők tömegét. Ez természetesen eleinte csak a tulajdonjogba és a polgári termelési viszonyokba való zsarnoki beavatkozások útján történhetik, tehát olyan rendszabályok útján, amelyek gazdasági szempontból elégteleneknek és tarthatatlanoknak látszanak, amelyek azonban a mozgalom folyamán túlhajtanak önmagukon, és mint az egész termelési mód átalakításának eszközei elkerülhetetlenek."

Magyarra fordtva: nem tudjuk, hogy mi lesz, de azért csináljuk, valószínűleg nem lesz jó, de majd csak minden megoldódik. Kb. ennyit is ér Marx politikai filozófiája.

Tehát ami Marx fő politikai gondolatait illeti, az eleve egy antidemokratikus, nem-emberi társadalmat idealizált, az emberiség jövőbeli utópiájaként. Valójában antiutópia volt az már a kezdetben.

A filozófia alapja az a XIX. századi naív vulgármaterializmus annak legeltúlzottabb változatában: az a naív hit, hogy a társadalmi törvények ugyanolyanok, mint a természettudományos törvények. Ez az elképzelés már a XIX. sz. második felében teljesen túlhaladottnak bizonyult, a XX. sz. eleje pedig szétzúzta teljesen. Kiderült: valójában a természettudomány sem egzakt. Einstein tette meg a végső csapást a marxi vulgármaterializmusra, Lenin csak vergődött már, mint hal a szárazon, a Lenin-féle anyag-definíció - mellyel Lenin meg akarta védeni a tarthatatlannak bizonyult marxi materializmus-alapokat - egy rossz vicc, komolytalan, Lenin Marxnál is nagyobb nulla volt filozófusként, ő csak egy valamiben volt jó: politikusként, kíválóan tudta saját hatalma érdekében kihasználni az ellenfelek egymás közti konfliktusait.

Fő hibák tehát az elméletben:

  1. Az emberi történelem nem egy egyenes vonal kezdettől végig. Marx ezt az általa egyébként gyűlölt judaizmusból és kereszténységből vette át, csakhogy a vallásban ez egy isteni folyamat, aminek lehet kezdete és vége, ellenben ugyanez gazdasági alapon magyarázva egy abszurdum.

  2. Az alap és a felépítmény téveszméje, miközben az alap a gazdaság, azon belül is a termelőeszközökhöz való tulajdonviszony. Marx pechje, hogy kapásból lehet sorolni olyan történéseket, ahol nem mutatható ki a gazdasági alap, sőt gazdaságilag kifejezetten ésszerűtlen folyamatokat lehet felhozni példaként.

  3. Az a súlyos és aljas téveszme, hogy a szabadság a termelőeszközökhöz való viszonyok függvénye. Már Marx idejében rámutattak a vele szakító anarchisták, anarcho-kommunisták (a nem marxista kommunisták), hogy önmagában a tulajdon megszűntetése nem vezet szabadsághoz, sőt az állam kezében való koncentrálás nagyobb elnyomást eredményez, mint a legvadabb kapitalizmus. Lenin a gyakorlatban is demonstrálta később, hogy igaza van Marx kritikusainak.


A rossz megvalósítás kritikája abszurd. Lenin a lényegen nem változtatott, Lenin utódai pedig szinte semmit. Tehát a megvalósítás jó volt. A baj magával az eszmével van. Minden más szánalmas magyarázkodás. Lenin nem rontott el semmit, ő is tudta, hogy a demokrácia és a kommunizmus egymással összegyeztethetetlen fogalmak, ezért a demokráciát sosem támogatta. Miután a demokratikus választásokon Lenin alulmaradt, egyszerűen megszűntette a parlamentet. Majd lassan az összes nem-kommunista párt be lett tiltva. A párton belüli vita pedig 1921-ben lett betiltva Lenin javaslatára. Azaz a rendszer lényege jóval Sztálin hatalma előtt kiépült. A koncetrációs táborok pedig már 1918-ban megjelentek, a terrort mint módszer is már 1917-ben kitalálta Lenin. Valójában Sztálin csak a 20-as évek végétől volt megkérdőjelezhetetlen vezér, addig csupán egy volt a kb. tíztagú kollektív diktátori testületből. Szinte semmiben sem változtatott Sztálin a rendszer lényegét illetően. S mindezt nem Lenin találta ki, a kommunizmus eleve egy diktatúra, már Marx is annak definiálta. A gyakorlat pedig csupán követte ezt.

Tévedés tehát akár Sztálinnal, akár Leninnel magyarázni a kommunista diktatúrát. Marx akarta annak, mert tudta: másképp nem is lehetne.

Egy amerikai filoófus jegyezte meg találóan: a kommunizmus működőképes, de nem emberek, hanem hangyák vagy méhek között.

Hogyan lehetséges a kommunizmus?

  • A közösség minden tagja a közösség legszerényebben teljesítő tagjának szintjén dolgozik, a többlettudás felhasználása tilos. Ugyanis a jobb képesség előb-utóbb jobb anyagi helyzethez is vezet.

  • Ebből következik az általános nyomor is és a stagnálás. A közösség lemond minden jellegű fejlődésről, elfogadja az adott állapotot.

  • A deviáns közösségi tag azonnali elűzése ill. likvidálása.


Valójában a kommunizmus eszmetörténete arról szól, hogy egy eleve téves alapeszméről nagyon hamar kiderült, hogy a gyakorlatban nem működik, mert nem működhet, s elkezdték foltozgatni.

Filozófiailag a legtöbbet Lenin, majd kisebb mértékben Sztálin és Mao tettek e tekintetben az eszme továbbfejlesztése, adaptálása érdekében.

A mai marxisták egyik kedvenc érve, hogy Lenin ott rontotta el, hogy egy fejletlen országban próbálta bevezetni a kommunizmust, miközben Marx szerint a legfejlettebb államokban kellett volna. Ez teljesen téves érv. Először is nem igaz, hogy Marx ezt mondta volna. Marx csupán annyit mondott, hogy a kommunizmus a legfejlettebb államokban fog először megvalósulni. Erre azáltal jutott, hogy abból indult ki, hogy a kapitalizmusban az osztályellentétek folyamatosan növekednek, s végül a legfejlettebb országokban elérik  a tűrhetetlen szintet, mely miatt a munkásosztály már csak láncait vesztheti, így kitör a forradalom. A gond az, hogy Marx ezen axiómája tévesnek bizonyult: az ellentétek nem növekedtek, hanem csökkentek, s a munkásság egyre jobban kezdett élni a fejlett kapitalista országokban. Emiatt a munkásság egyre nagyobb része  a kapitalizmus reformjában és nem eltörlésében lett érdekelt. A forradalmi helyzet egyre csökkent.

Lenin már ismerte ezeket a fejleményeket és végülis igazolta, hogy fentiek miatt a fejletlenebb országokban van nagyobb esély a kommunizmusra. Igaza is lett. Tény, hogy a kommunizmus mint lehetőség az agrárországokban jóval népszerűbb, mint a fejlett ipari államokban. Ma is ez van. A mostani latin-amerikai elmebeteg minileninek (Morales, Chavez, stb) is erre építenek, fő támogatójuk a helyi félanalfabéba szegényparasztság. Másnak a kommunizmus nem alternatíva. Azaz végülis Leninnek volt ebben igaza, nem Marxnak. marx axiómája ismét tévesnek bizonyult. Az ipari államokban a munkásság túlnyomóan a mérsékelt baloldalt választotta a szélsőbal helyett, mert a szakszervezeti harcra és engedményekre alapozó politika sokkal több eredeménnyel kecsegtetett.

Sztálin - aki nem elhajlás Leninhez képest, hanem hű leninista - pedig ráeszmélt, hogy az államosítás nem változtat a lényegen, sőt gyakorlatilag nagyobb hatalomkoncentrációt idéz elő, csak most már a hatalmat nem igazi kapitalista tulajdonosok gyakorolják, hanem maga a pártbürokrácia tagjai, azaz kialakul az új burzsoázia a párton belül, melynek magánérdekei már egész mások, mint a hivatalos célok. Innen jött a Sztálin féle "az osztályharc növekszik a proletárdiktatúra bevezetése után" elmélet.

Trockij másképp gondolkodott. Ő felismerte, hogy csak akkor lehet kommunizmus, ha az egész világon uralmon van, mert különben megmarad a választási lehetőség.

A Sztálin után kommunista eszme aztán két részre vált, a szovjet liberalizáció útja volt az egyik, ahol gyakorlatilag suba alatt beismerték az egész rendszer csődjét, s próbáltak kapitalista motívumokat visszacsempészni, majd a végén egyszerúen megszüntették a rendszert mint olyat. A másik modell a Mao-féle volt. Ott továbbfejlesztették a "növekedő osztályharc" elméletet, s Mao végül arra jutott, hogy maga a kommunista párt az új kapitalista osztály, ezért a népnek le kell rombolnia a kapitalistává vált pártot. Aztán Mao halála után ott is rátértek a kapitalista restaurációra, s szimplán ők is visszatértek a kapitalizmushoz.

Maradt Kuba és Észak-Korea. Észak-Koreában misztikus vallási elemekkel bővítették a kommunista elméletet, Kubában meg ott a hagyományos káosz. Magyarán: sehol, semmilyen változatban nem működött soha ez a rendszer, mind elméletben, mind gyakorlatban megbukott.

Ki manapság kommunista?

Három ilyen csoport különböztethető meg:


  1. Félanalfabéta indiánok Dél-Amerikában, akik el se olvasták Marx egyetlen művét sem, s az egészből annyi jött le nekik, hogy "szegény - jó! gazdag - rossz!" na és az, hogy "vegyük el a falu gazdag csávója pénzét és osszuk szét egymás közt, majd rúgjunk be végre a kocsmában!".


  2. Drogozástól elhülyült lumpenértelmiségiek Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, akik egyébként azonnal harcos antikommunistákká válnának, ha bárki is megpróbálna egy újjal is nyúlni az ő tulajdonukhoz. (E csoportnak ma már magyar képviselői vannak, Vajnai Attila vöröscsillag-harcos és újabban TGM személyében.)


  3. Ősbuta kelet-európai kommunista, aki arra emlékszik, hogy most 80 éves korában már nem áll fel a farka, bezzeg Kádár alatt, 40 éve még állt és akkor nagyon jó volt, na és akkor egy gombóc fagylalt is csak 1 Ft volt.


Ha Lenin tisztességes ember lett volna, már 1918-ban azt kellett volna mondania "bocs, kipróbáltuk, de nem működik, viszlát!"... Dehát ez a kis hatalommániás, szifiliszes, fizikai és szellemi értelemben is kegyetlen törpe nagyon messze volt a tisztességtől.

Ami pedig a változás és korrekció lehetőségére hivatkozó érvet illeti, éppen Marx alapvető antidemokratikus flozófiája tette ezt még elméletben is lehetetlenné, hiszen a Marx által kívánt diktatúra nem csak azt jelenti, hogy az alattvalók nem hathatnak a vezetésre, hanem azt is, hogy a vezetés sem kap valódi képet az alattvalókról. Azaz még elméletileg sem lehetett volna kijavítani a "hibákat" (valójában ezek nem hibák, hanem a rendszer alaptulajdonságai), hiszen a nép nem szólhatott bele semmibe, de az uralkodók sem szólhattak végülis bele, hiszen egyszerűen nem is tudták, hogy mi is a valódi helyzet.

Ami a marxi közgazdaságtant illeti (az egyetlen rész Marx munkásságából, melynek van tartós értéke), azt csupán mint egy folyamat részét lehet értékelni. Marx eredeti ötletei ma már nem érvényesek, a közgazdaságtudomány meghaladta őket. A két legfontosabb pont: Marx értékelmélete és a kizsákmányolás. Az előbbi tévedés, az utóbbi pedig nem létezik.

Marx kizárólag a bérmunkás munkáját tekinti értékteremtőnek. Abszurdum. A közgazdaságtan 95 %-a szerint ez tévedés. A vállalkozó munkája szintén értékteremtő, sőt alapjelentőségű, azaz a kapitalista nem csupán tőkéjét adja bele, hanem tudását is. Ami pedig a termék értékét illeti, az nem a befektetett munkától függ (legyen az a tőkés vállalkozó, vagy a bérmunkás munkája), hanem attól, hogy a termék mennyiért adható el a piacon. Ebből következően kizsákmányolás sem létezik. Kisajátítás egyszerűen nem létezik, mert a munkás nem vállalkozótárs, így sem a nyereségből, sem a veszteségből nem részesedik.

A lényeg: nem azért bukott meg a gyakorlati marxizmus, mert az az "igazi" marxizmus eltorzított változata volt, hanem éppen azért mert hű megvalósításának bizonyult.Rossz fának meg nem lehet jó gyümölcse.

*


Kiegészítésként útmutató az internetes kommunista harcosok vitamódszereihez:

  1. A kommunizmus akkor is jobb, mint a kapitalizmus, ha sok benne a hiba.

  2. Bűnök nem is voltak.

  3. Na jó, voltak bűnök, de nagyon kevés.

  4. Na jó, voltak nagy bűnök, de azokért nem a kommunizmus a hibás, hanem a gonosz sztalinizmus, ami elferdítette a jóságos kommunizmust.

  5. Igaz, hogy Sztálin gyakorlatilag semmi újat nem talált ki, de az a kis különbség nagyon fontos.

  6. Igaz, hogy Sztálin és Lenin között nincs szinte semmi különbség, de ez csak azt bizonyítja, hogy Lenin sem volt igazi kommunista, ő elferdítette az eszmét! Lenin valójában államkapitalizmust csinált, azaz a SZU bűnei valójában a kapitalizmus bűnei, melyekhez nekünk kommunistáknak semmi közünk.

  7. Marx adta meg az alapokat Leninhez? Igen, de ő másképp akarta!

  8. Igen, Marx is egy olyan rendszert vázolt nagy vonalakban, mint amit Lenin megvalósított, dehát a marxizmus lényege nem is ez, hanem maga az elképzelés, az alapeszme. Mi kommunisták nem vagyunk dogmatikusok.

  9. Marx hibázott, ez igaz, de nézd meg a nem-marxista kommunistákat, na és ott van még Budha, meg Jézus, meg Thomas Morus, mind-mind kommunizmust akartak!

  10. Igaz, hogy a kommunizmus egyetlen változata sem produkált soha semmilyen eredményt, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben még ne produkálhatna! Azaz éljen a kommunizmus!


A legvégén eljutunk oda, hogy a "kommunizmus" szó alatt egész mást ért a kommunista netes harcos, mint amit Marx. Ez viszont parttalan vita, hiszen ha a vegetáriánizmus alatt sok hús fogyasztását kezdi valaki érteni, akkor nemigen van miről beszélni.


*


A kommunista gazdaság

A kommunizmus története gazdasági szempontból nagyjából a következő:

  1. Elvesznek mindenkitől mindent.

  2. Csőd. Semmi sem működik.

  3. Visszaengedik lassan a belföldi tőkét korlátokkal egyes lényegtelenebb területekre, a külföldi tőkét pedig szintén korlátozásokkal szinte mindenhová, leszámítva egyes politikailag érzékeny területeket.

  4. Növekszik a jólét, amíg a korlátok nem kezdenek már visszatartó erőt jelenteni.

  5. Újabb hanyatlás.

  6. Rendszer megbukása.

  7. A kínai típusú rendszer abban más, hogy ott az 5. pont után egyszerűen az összes korlátot megszűntették, tulajdonképpen a jugoszláv-magyar-lengyel reformkommunizmust tovább vitték, visszaálltak a kapitalizmusra, viszont a politikában nem csináltak semmilyen reformot.

2 comments:

  1. Szellemi fogyatékos vagy, de ne zavartasd magad.

    ReplyDelete
  2. Mi más lehetnék? Aki nem ért egyet a kommunista eszmével, annak nyilván elmegyógyintézetben a helye.

    ReplyDelete