Saturday, May 26, 2012

Mai monarchiák

A világ 194 nemzetközileg elismert független államából jelenleg 44 államformája monarchia.

A monarchikus államrendet két fő típusba szokás rendezni: alkotmányos monarchia és abszolút monarchia. Egyes szerzőknél öt típus létezik: alkotmányos monarchia, parlamentáris monarchia, abszolút monarchia, rendi monarchia, hagyományos monarchia. Bár az utóbbi sokkal pontosabb felosztás, sajnos a szerzők többsége és a médiák nem használják: a parlamentáris monarchiát az alkotmányos monarchia kategóriájába teszik vagy egyenesen azonosítják vele. Ez utóbbi, azaz az "alkotmányos monarchia" kifejezés kizárólag parlamentáris monarchia értelemben való használata a legkárosabb a terminológiai tisztaság szempontjából.

Hozzá kell tenni, az egyes kategóriák eleve szélesek. A hatalmi mechanizmus az ugyanabban a kategóriában lévő egyes országok között csak hasonló, de nem feltétlenül teljesen azonos.

Én most a kettős felosztást fogom használni, mert nem akarok szembemenni a magyar médiák szóhasználatával...

Alkotmányos monarchia (36 ország)


Alapvetően ez azt jelenti, hogy a monarcha hatalma korlátozva van az alkotmány által oly módon, hogy a szuverenitás alapja vagy csak a nép, vagy a nép és monarcha együtt.

Több altípusa van, lássuk ezeket!

Parlamentáris monarchia - a monarcha államfő, tényleges hatalma azonban nincs (22 ország)


Ezekben az országokban a monarcha szerepe kb. ugyanaz, mint egy parlamentáris köztársaságban egy nagyon gyenge jogosítványokkal bíró köztársasági elnöké. Nem feje formálisan sem a végrehajtó hatalomnak, a kormány ülésein nem vesz részt, s nem rendelkezik vétójoggal sem a törvények kihirdetésekor.

Ilyen rendszer működik a következő országokban: Antigua és BarbudaAusztráliaBahama-szigetekBarbadosBelizeEgyesült KirályságGrenadaJamaikaJapánKanadaLesothoPápua Új-GuineaSaint Kitts-NevisSaint LuciaSaint VincentSalamon-szigetek,  SpanyolországSvédországThaiföldTuvaluÚj-Zéland.

Hasonló rendszer működik Andorrában, ahol azonban a kormány által kötött nemzetközi szerződéseket illetően a monarcháknak (Andorrának ugyanis két hercege van) vétójoguk van.

Ami a következő 16 országot illeti - Antigua és Barbuda, Ausztrália, Bahama-szigetek, Barbados, Belize, Egyesült Királyság, Grenada, Jamaika, Kanada, Pápua Új-Guinea, Saint Kitts-Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent, Salamon-szigetek, Tuvalu, Új-Zéland - a monarcha személye közös, a mindenkori brit uralkodó egyben uralkodója a többi 15 országnak is. Azonban fontos tudni, hogy ez tisztán perszonálunió, egyéb közjogi következmények nélkül, azaz pl. II. Erzsébet Ausztráliában nem "brit királynő", hanem kizárólag "ausztrál királynő", s ausztráliai tartózkodása során a brit zászlót sosem használja, hanem kizárólag az ausztrál zászlót és saját királyi zászlóját, annak is kizárólag ausztrál változatát. Kivételt képez Grenada és Kanada, ahol a királynő hivatalos elnevezése "brit és grenadai királynő" ill. "brit és kanadai királynő", azonban e két országban a királynő látogatásakor szintén nem használatos semmiféle brit zászló ill. címer, hanem kizárólag a helyi zászló és a királynő saját zászlaja.

Parlamentáris monarchia - a monarcha államfő és a végrehajtó hatalom feje, tényleges hatalma azonban nincs (7 ország)


Ezekben az országokban a monarcha jogilag a végrehajtó hatalom feje, azonban minden döntése a parlament által megválasztott miniszterelnök vagy egyes miniszterek  ellenjegyzéséhez kötött, önállóan nem hozhat döntést. A miniszterelnök és miniszterek kiválasztása is a választott törvényhozó testülettől függ, a monarcha nem szólhat bele ebbe sem. A monarcha szerepe elsősorban ceremoniális. A politikára személyisége révén tud hatni, hiszen mint a végrehajtó hatalom feje, ő elnököl a kormányüléseken, így hozzá tud szólni a napirendi pontokhoz, azonban a döntés többségi, nem az övé, bár a kormány az ő nevében dönt. Kicsit olyan ez, mintha a kormánynak lenne egy plusz tagja, aki a kormánytól független személyiségként hozzászolhat. Ezt a szerepet a helyi hagyományoktól függően minden országban másképp gyakorolja a monarcha, van ahol ez szerepe szinte csak ceremoniális, azaz a monarcha a kormányülés megnyitásán és bezárásán kívül meg sem szólal, s van ahol jelent valamilyen tényleges tevékenységet. Olyan országok is vannak, ahol a monarcha általában ceremoniális módon tevékenykedik, de kivételes helyzetekben aktívabban gyakorolja meglévő jogait. Természetesen a hivatalos kormányüléseken kívüli rendes kormányzati munkát kizárólag a miniszterelnök irányítja, ebben a monarchának már nincs szerepe.

Államfőként a monarcha szerepe egy parlamentáris köztársaság nagyon gyenge köztársasági elnökéhez hasonlítható, pl. van ugyan vétójoga a törvények kihirdetése előtt, ezt azonban hagyományosan soha - vagy szinte soha - nem gyakorolja.

Ilyen rendszer működik DániábanKambodzsábanLuxemburgbanNorvégiában.

BelgiumbanHollandiában és Malájziában a helyzet hasonló, azzal a különbséggel, hogy ott a kormányüléseken a monarcha nem vesz részt, a kormányüléseket a miniszterelnök vezeti, azonban a monarcha rendszeresen találkozik a miniszterelnökkel és a miniszterekkel, akik tájékoztatják a monarchát a kormányülésekről.

Alkotmányos monarchia, ahol a monarcha államfő és a végrehajtó hatalom feje, s a választott testületekkel együtt tényleges hatalmat gyakorol (7 ország)


Ez a rendszer egy elnöki köztársasághoz hasonlítható, ahol az államfő a végrehajtó hatalom feje, viszont a nép által megválasztott törvényhozás teljesen független tőle. Törvényeket csak a választott parlament hozhat, azonban az államfőnek vétójoga van.

BhutánJordániaKuvaitLiechtensteinMarokkóMonacoTonga tartozik ebben a csoportba.

Monacóval kapcsolatban érdekesség és ez ország tényleges szuverenitásának fokát jelzi, hogy a mindenkori kormányfő személyét illetően - aki a végrehajtó hatalom napi munkáját irányítja -,  a monacói herceg a francia kormány egyetértése után nevezheti ki.

Tulajdonképpen Liechtenstein az utolsó valódi szuverén alkotmányos monarchia Európában, ahol a monarcha tényleges hatalommal rendelkezik.

Bhutánnal kapcsolatban érdekesség, hogy a királyt a parlament kétharmados többséggel elmozdíthatja hivatalából.

Abszolút monarchia (8 ország)


Alapvetően ez azt jelenti, hogy a monarcha hatalma nincs korlátozva, azt legfeljebb csak a szokások és hagyományok korlátozzák.

Itt is érdemes megkülönböztetni több típust.

"Átmeneti" monarchia, mely az abszolút és az alkotmányos közti átmenet formájában működik (3 ország)


Leginkább a régen létezett rendi monarchiára hasonlít. A hatalom a monarcháé, azonban tőle függetlenül léteznek választott vagy más hagyományos testületek, melyekkel a monarcha a hagyomány szerint együttműködik.

Ilyen rendszer működik Bahreinben, az Egyesült Arab EmirátusokbanSzváziföldön.

Teokratikus abszolút monarchia (1 ország)


Egy vallási testület vezetője egyben az abszolút uralkodó: Vatikán.

Hagyományos monarchia (4 ország)


Itt a monarcha hatalma korlátlan, csak a meglévő szokásjog korlátozza. Választott testületek vagy egyáltalán nincsenek vagy azok kizárólag tanácsadói szerepet játszanak.

Ebbe a csoportba tartozik: BruneiKatarOmán, s Szaúd Arábia.

A monarchikus cím öröklődése


Szeniorátusi elv alapján (4 ország)


Jordánia, Liechtenstein, Luxemburg, Marokkó.

Fiúi elsőszülöttségi elv alapján (25 ország)


Bahrein, Bhután, Brunei, Egyesült Királyság (+ a 15 további ország, ahol a monarcha személye egyezik a mindenkori brit monarcha személyével), Japán, Monaco, Omán, Spanyolország, Thaiföld, Tonga.

Egyenlő (fiúi és lányi) elsőszülöttségi elv alapján (5 ország)


Belgium, Dánia, Hollandia, Norvégia, Svédország.

Választott monarcha (7 ország)


Kambodzsa - egy, az ország legfőbb közjogi méltóságaiból álló speciális testület nevezi ki.

Katar - az emír családja választja meg.

Kuvait - a mindenkor emír nevezi meg örökösét a szokásjog alapján, a kinevezést a parlamentnek jóvá kell hagynia.

Lesotho - a hagyományos klánok vezetőinek tanácsa választja meg.

Szaúd Arábia - a királyi család választja meg.

Szváziföld - a mindenkori király halálakor a királyi család eldönti, hogy a király feleségei közül melyiket illeti az "Elefántnő" cím (ez bármelyik feleség lehet, kivéve az elsőt és a másodikat), majd a kinevezett "Elefántnő" egyik fia új királynak lesz megválasztva (ez lehet bármelyik fia, de sosem az elsőszülött fia - általában a második fiú szokott lenni). Szváziföldön a király többnejűsége kötelező, ugyanis a hagyomány szerint a királynak minden egyes szvázi törzsből választania kell magának legalább egy feleséget. Az első két feleséget nem is a király választja ki, hanem kijelölik számára, ez a két feleség kötelezően nemesi származású, azonban az ő gyerekeik nem lehetnek királyok, mivel a vérkeveredés érdekében a szvázi szabályok kötelezően előírják, hogy a király nem származhat anyai ágon nemesi családból. A jelenlegi királynak eddig összesen 14 felesége van.

Vatikán - a monarcha a mindenkori római pápa, akit életfogytig választ a választójoggal rendelkező bíborosokból álló Pápaválasztó Konklávé.

Egyéb (3 ország)


Andorra - két herceg van, az egyik a mindenkori francia államfő, a másik Urgell katolikus egyházmegye (Spanyolország) mindenkori püspöke.

Egyesült Arab Emirátusok - az ország 7 emirátus szövetsége, Abu Dhabi mindenkori emírje a közös uralkodó, akinek hivatalos címe, egyedülálló módon egy monarchiában, "elnök".

Malájzia - az ország 13 szövetségi állam és 3 szövetségi terület szövetsége. A 13 szövetségi államból 9 monarchia, ahol a monarcha tényleges hatalommal nem rendelkezik. A 9 monarcha maga közül választja meg 5 éves mandátummal Malájzia mindenkori királyát.

Különös esetek


A legérdekesebb esetek azok, ahol egy meglévő államon belül vannak almonarchiák. Az esetek nagy többségében ezek valódi hatalommal nem rendelkező monarchák, akiknek státuszát az állam ily módon ismeri el.

A már említett Egyesült Arab Emirátusok és Malájzia esete világos, hiszen itt az ország eleve szövetség, így az előbbiben 7 emirátus, míg az utóbbiban 9 szultanátus van.

Többi afrikai ország elismer saját területén hagyományos törzsi királyságokat. Beniben 1, Dél-Afrikában 1, Kongóban 2, Ghánában 2, Nigériában 8, Ugandában 5, Zambiában 1 ilyen hagyományos királyság létezik.

Afrikán kívül is létezik ilyen rendszer. Indonéziában 15 szultánság van elismerve, közülük az egyik tényleges hatalommal is rendelkezik, Indonézia 33 közigazgatási egysége közül az egyik, Yogyakarta vezetője a mindenkori yogyakartai szultán.

Új-Zélandon hivatalos elismert a maori király, mint a maori őslakosok vezetője.

A legfurcsább eset a hagyományosan antimonarchista Franciaország, ahol Wallis és Futuna tengerentúli területen a francia alkotmányjog hivatalosan elismeri a terület három hagyományos királyságát.

Egyéb érdekes tények


A legutóbbi ország, ahol a monarchiát eltörölték Nepál volt, a monarchia eltörlése 2008-ban következett be.

A legutóbbi ország, ahol az eltörölt monarchiát visszaállították: Kambodzsa, a kommunisták 1976-ban eltörölték a monarchiák, majd a kommunista utódpárt által uralt kormány 1993-ben visszaállította.

A világ legnagyobb királyi palotája a brunei szultán központi palotája, melynek teljes beépített területe pontosan 200 ezer négyzetméter.

A legutóbbi népszavazás a monarchia visszaállításáról Albániában történt 1997-ben, azonban a szavazóknak csak az egyharmada szavazott a monarchiára.

A legutóbbi eset, amikor egy volt monarcha választott politikusként kezdett politikai tevékenységbe: II. Szimeon volt bolgár király (cár), aki 1943-1946 között uralkodott (kiskorúként), megnyerte a 2001-es bolgár parlamenti választásokat, majd 2001-2005 között a miniszterelnöki posztot töltötte be civil nevén (Szimeon Boriszov Szakszkoburgotszki).

No comments:

Post a Comment