Íme a válaszom.
Először azonban az eredeti nagymama lekvárja hasonlat, melyet egyik tanáromtól hallottam évekkel ezelőtt.
A kereszténység a mai Európában olyan, mint a nagymama lekvárja. A nagymama még gyümölcsöket szedett, lekvárt főzött, amit aztán az év során mindenki elégedetten fogyasztott. A szülők még nézték, hogyan csinálja a nagymama a lekvárt, de ők már nem utánozták soha, de időnként noszogatták a nagymamát, hogy csináljon már lekvárt, mert nagyon kellene. Aztán amikor a nagymama meghalt, megették ami maradt a nagymama spájzában, majd vették a bolti lekvárt, közben ismételgetve, hogy milyen jó is volt az "igazi" lekvár, s mondogatják, hogy akkor majd jövőre ők is megkísérlik a lekvárkészítést, de végül mindez csak terv marad. Aztán a mi nemzedékünk meg már csak annyit tud, hogy volt valamikor egy nagymama lekvárja nevű termék, nem tudjuk, hogy pontosan mi is volt az, de tudjuk, hogybiztos nagyon jó lehetett, ha egyszer ilyen sokan emlegetik. A mi gyerekeink pedig már nem is tudjuk, hogy mi a nagymama lekvárja, s ha véletlenül valaki ad is nekik megkóstolni, fura arcot vágnak és csodálkoznak. Az unokáink pedig csak annyit tudnak majd a nagymama lekvárjáról, hogy az valami hülye elavult hagyományos ételféle, ami egyébként tök felesleges, mert a sarkon sokkal jobb minőségű lekvár kapható kis műanyag tubusban.
Ugyanez az én átiratomban a keresztény felekezetekről.
A keleti kereszténység mind a mai napig a nagymama receptjét használja.
A katolikusok igyekeztek a recepten fejleszteni, de alapjában megtartották a lényegét.
A hagyományos protestánsok "rájöttek", hogy nem is biztos, hogy a nagymama receptje az, ami ránk maradt, s igyekeztek emberi okoskodással visszaállítani az "eredeti" receptet. Kinézetre kicsit hasonlít a lekvárra, de az íze is meg a színe is nagyon más.
Az újprotestánsok megreformálták a protestáns lekvárt is, s még kevésbé hasonlít nagymama lekvárjára.
A különféle marginális csoportok pedig fogtak egy üveg mogyorókrémet, s ráírták "igazi lekvár"
No comments:
Post a Comment