Történet 1976-ból, egy budapesti általános iskolából
A rajztanárnő 35 év körüli, világtól megcsömörlött, saját sikertelenségét gyűlöletté átformált, még kifejezetten szép, de családi kudarca miatt magát külsőleg is alábecsülő középmagas nő volt. Akkori tanulószemmel persze egy öregasszony.
A tanulónál egy drága svájci csokoládé volt. Szüleitől kapta előző nap (apja éppen visszajött rövid svájci kiküldetésből), s most behozta, mert remélte ingatag népszerűségét feltornázni osztálytársai körében. Ez nem igazán sikerült, csak még nagyobb baleknek nézték, hiszen mi más lehet az, aki ahelyett, hogy maga megenné az egészet, inkább osztogatja, ráadásul többnyire olyanoknak, akik még nem is a barátai.
A rajztanárnő meglátta a már kétharmad részben üres csokoládés dobozt. Elöntötte a düh: miféle dolog, hogy egy kis szaros negyedikes luxuscsokoládéval jön be az iskolába! Hirtelen a világ iránti teljes elkeseredettségét lényegítette bele abba a nagy csokoládés dobozba. El akarta kobozni a dobozt, de az osztály váratlanul tiltakozni kezdett, furcsa módon most a "balekot" leginkább nem kedvelő osztálytársak is felháborodtak, mert ebben a korban még spontán és erős az igazságérzet, hiszen micsoda dolog, hogy valakitől elveszik az ő saját csokoládéját, s ráadásul az illető még meg is kínált szinte mindenkit belőle - ez aljasság, mondta mindenkinek az ebben a korban még nem perverz igazságérzete.
A tanárnő visszakozott, nem vette el a csokoládét, de olyan gyűlölettel nézett a csokoládét behozó gyerekre, hogy az képtelen volt állni tekintetét.
Két hét múlva a tanárnő egy busz mögül óvatlanul kilépett az úttestre, s egy gyorsan haladó kocsi elsodorta. Szinte azonnal meghalt, a kijövő mentő be sem vitte már a kórházba, hanem csendben ott hagyta a hullaszállítóknak.
Másnap híre ment az esetnek az iskolában: a csokoládéja miatt megalázott gyerek fellélegzett.
No comments:
Post a Comment