Ahol érettségiztem

A havannai szovjet-orosz iskolában érettségiztem 1985-ben.

Azért mondom szovjet-orosznak, mert hivatalosan a Szovjetúnióban nem léteztek szovjet iskolák, ugyanis az iskolarendszer a tagköztársasági szinten működött, azaz mindegyik szovjet iskola valamelyik szovjet tagköztársasághoz tartozott. A Szovjetúnió határain túli szovjet iskolák természetesen az Oroszországi Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság alá tartoztak. A havannai iskolában így vicces módon kétféle felirat volt: kint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Nagykövetsége, a papírokon meg az Oroszországi Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság Oktatási Minisztériuma szöveg állt. Ez utóbbi szöveg szerepel az érettségi bizonyítványomon is.

Az iskola még 1970-ben jött létre, amikor a szovjet-kubai kapcsolatok különösen intenzívvé váltak. A csúcs a 80-as évek első felére esett, pontosan arra az időszakra, amikor én ebbe az iskolába jártam (1980-1985 között tanultam ott), ekkor 20 ezer (húszezer!) szovjet kiküldött dolgozott Kubában a legkülönbözőbb minőségben.

Természetesen a 20 ezer szovjet kiküldött Kuba legkülönbözőbb részein dolgozott, csak egy rész Havannában. Ez az iskola a Havannában dolgozó szovjet kiküldöttek gyermeikenek oktatását szolgálta. A szovjet szabályok szigorúan tiltották, hogy szovjet kiküldött gyermeke külföldi iskolába járjon, a „baráti szocialista” kubai iskolába járás is tilalom alá esett.

Az iskola hatalmas méretű volt. Eredetileg egy katolikus szerzetesrendé volt, amit aztán a kommunista hatalomátvétel után elkoboztak a katolikus egyháztól. Két emelet volt, négyzet alakzatban fogott körbe az épület két hatalmas belső udvart. Az egész egy, négy utca határolt, teljes háztömböt foglalt el. Emeletenként volt kb. 60 tanterem.

A méret szükséges volt teljes mértékben. Az iskolában nagyjából 2500 tanuló volt. Összesen 10 osztály, minden osztályban volt legalább 5 tagozat, de a rekord az egyik osztályban a 8 tagozat volt: A, B, V, G, D, E, ZS és Z osztállyal! Ha jól emlékszem a rekord osztályonkénti tanulószám 55 körül volt.

Természetesen az iskolában nem csak szovjet kiküldöttek gyermekei voltak. Volt több keletnémet, lengyel és bolgár gyerek is, bár nekik volt saját iskolájuk is Havannában, tehát volt keletnémet, lengyel és bolgár iskola is, egyes keletnémet, lengyel és bolgár gyerekek mégis inkább a szovjetbe akartak járni az orosz nyelv tanulásának lehetősége miatt. Rajtuk kívül voltak még csehszlovák és magyar gyerekek is, e két országnak nem volt saját iskolája, s bár e két ország gyermekeinek zöme inkább kubai iskolába járt, egyesek a szovjetben voltak. Volt még néhány mongol és afgán gyerek is. Más nemzetiség nem volt, a szóba jöhető egyéb „szocialista” országok gyermekei nem jártak oda, vagy mert volt saját iskolájuk, ahová kötelező jelleggel járniuk kellett (Észak-Korea, Vietnám és Kína esete ez volt) vagy pedig – bár nem volt nekik saját iskolájuk – saját országuk tiltotta, hogy szovjet iskolába járjanak (ez volt pl. Románia és Albánia esete).

De természetesen volt még egy nemzetiség az iskolában, hogy a legfontosabbat ne felejtsem el: a kubaiak. A tanulók 10-15 %-a kubai volt. Ezek egy része szovjet-kubai vegyes házasságból származó, Kubában élő – tehát nem kiküldött – gyerekek, nekik egyes esetekben engedélyezte az iskola, hogy oda járjanak (nem mindig). Más részük a kubai elit gyermekei: részben kubai diplomaták gyermekei, akik valahol külföldön már jártak szovjet iskolába, s így "jogot nyertek", hogy folytassák az iskolában tanulmányaikat, részben pedig egyszerűen a kubai felső vezetés gyermekei.

A kubai iskolarendszernek már 10 éves kortól szerves része a munka. Nem jelképes munka, hanem valódi. Minden kubai gyerek évi 45 napot dolgozik, erre az időre a gyerekeket elviszik egy „táborba”, bentlakásos iskolába, s ott 45 napig mezőgazdasági munkát végeznek. Csak komoly egészségügyi papírokkal lehetett ez alól kibújni. Mivel a legfelsőbb kubai vezetés nem akarta gyermekeit ilyen "élményben" részesíteni, a szovjet iskolába járatta őket, ily módon mentesítve őket a kötelező tanulói munka alól. Miniszterek, kormánybizottság-elnökök (a kormánybizottság több mint a minisztérium a kubai rendszerben), tábornokok gyerekei jártak oda, s más kivételezett személyiségek gyermekei. Egy időben osztálytársam volt pl. a kubai űrhajós egyik fia többek között.

Ami a szovjet gyerekeket illeti, legérdekesebb tapasztalat a nemzetiségi összetétel és a nyelvhasználat megfigyelése volt. Talán kétharmad volt az orosz, az ukrán és a belarusz nemzetiség. Ők természetesen orosz anyanyelvűek voltak, bár az ukránok egy része ukránul is beszélt, de mind az orosz nyelvet használták. Pontosabban volt egy kivétel: egy ukrán gyerek, aki nem tudott oroszul. Akkoriban ez nagy csodának számított. Voltak még kazahok, zsidók, moldávok és kisebb nem-orosz oroszországi nemzetiségek, ők mind orosz anyanyelvűek voltak. A nem-orosz oroszországi nemzetiségiek között az egyik érdekes eset egy komi gyerek volt, aki – bár orosz volt az anyanyelve – valamennyire beszélt komiul is, s nagyon büszke volt magára, igyekezett magyarokkal kommunikálni minden áron, hangoztatva a finnugor testvériség eszméjét. Őtőle tudtam meg akkor, hogy a komi nyelvnek volt a középkorban egy saját ábécéje is, persze aztán nyelvészként már ezt megtudtam, de akkor nekem ez új információ volt. A komi ábécé (pontos neve: abur) egészen a XVIII. századig használatban volt, akkor szorította ki az cirill ábécé komi változata.

A nagy kakukktojás 5 nemzetiség volt: észtek, grúzok, lettek, litvánok, örmények. Ezen öt nemzetiség gyerekei nem voltak orosz anyanyelvűek, s az oroszt idegen nyelvként beszélték, sőt saját nyelvüket haszálták saját nemzetiségűekkel való kommunikációjukban.  A grúzok és az örmények még spanyolul is képesek voltak megtanulni, ez nagyon nem volt jellemző a többi szovjetre, ők általában addig jutottak, hogy több éves kubai tartódkodás után sem tudtak mondani többet annál, hogy „jó napot!”.

Az iskola jelenleg is létezik, mint az orosz követség iskolája. A gorbacsovi éra vége felé a tanulók létszáma drasztikusan lecsökkent néhány százra. 1992-ben az iskola el is költözött, azóta egy jóval kisebb épületben van. Hogy jelenleg mi működik a régi iskolaépületben, sajnos nem tudom biztosan, de úgy tudom, hogy semmi. De műhold-képen azért megnéztem alaposan...

forrás: http://www.cubaschool.z83.ru