A macedónkérdés lényege

Igyekezem összefoglalni ezt a témát: mi is az a macedónkérdés.

Magyarul időnként előfordul a makedón/macedón megkülönböztetés, ezt nem fogom használni.

A Balkánnak azon a területen, ahol a mai macedón nép és a jelenlegi Macedóniai Köztársaság is létezik, hagyományosan négy nép él, az albán, a bolgár, a görög és a szerb. Érdemes először tehát bemutatni e négy nép "véleményét" a macedónkérdést illetően.

A különböző szomszédos álláspontok

Görögök

A görög álláspont szerint a macedónok a görög történelem részei. Az ókori macedónok vagy egy görög nép voltak vagy pedig egy nem-görög nép, mely a görögség részévé vált. A macedón identitás a görög identitás részévé vált, a macedón nyelv pedig kihalt már az i. e. IV. században. A macedónok annyira a görögség részei, hogy éppen ők terjesztették el a görög kultúrát Nagy Sándor birodalma és annak utódállami révén az i. e. III-IV. században. Ettől kezdve a macedón identitás egyszerűen észak-görög identitást jelent, s nem ellentétes a görög identitással, hanem annak része, Macedónia pedig nem más, mint Észak-Görögország.

A Balkánra való tömeges szláv betelepülés során (i. sz. VI. sz.) a térség lakosságának jelentős része elszlávosodott. A VII. században megtörtént a térségben a bolgár államalapítás, mely később szintén szláv állammá vált. Így alakultak ki a környékbeli szláv népek: bolgárok, montenegróiak, szerbek.

Az, hogy az egyes szláv népek között milyen nemzeti identitások alakultak ki, a görögöket nem érdekli. A lényeg csupán az, hogy a "macedón" és a "Macedónia" név már foglalt, s senki más ne használja ezeket saját identitásának megnevezésére. A görögök számára sértő és emiatt elfogadhatatlan e szavak használata a görög kultúrkörhöz nem tartozó jelenségek megnevezésére.

A görög önállóság megszünte után (i. e. II. sz.) a terület a Római Birodalom része lett. A Római Birodalom a birodalom nyugati részének megszünése (i. sz. V. sz.) után még ezer évig létezett keleten, egészen 1453-ig. A történelmi Macedónia területe előbb római (bizánci), majd váltakozva bolgár, bizánci, szerb uralom alatt állt. Ez az oszmán hódítással változott meg, akkortól fél évezreden keresztül az egész terület az Oszmán Birodalom részévé vált.

A történelmi Macedónia déli részét Görögország 1913-ban szerezte meg a balkáni háborúk után az Oszmán Birodalomtól. A terület lakossága nagyjából fele-fele arányban volt görög és szláv nyelvű. A görög álláspont szerint a szláv nyelvűek valójában elszlávosodott görögök. A görög politika miatt a szláv lakosság egy része elmenekült, elsősorban Bulgáriába. A hivatalos és nem-hivatalos asszimilációs politika és a betelepülések hatására ma már ez a terület 95 %-ban görög etnikumú - a terület a mai Észak-Görögországgal azonos, ez Görögország 9 hagyományos tájegységének egyike, neve jelenleg is Macedónia (Μακεδονία - Makedonia).

A görög állam a Macedóniai Köztársaság 1991-ben történt megalakulása óta következetesen bojkottálja az új államot bármilyen olyan esetben, amikor az hivatalosan próbálja használni  a "macedón" és "Macedónia" szavakat. Legutoljára ez akkor következett be, amikor Görögország megvétózta Macedónia NATO-csatlakozását, mert az nem volt hajlandó mellőzni hivatalos nevének használatát. Az EU és Macedónia közti tárgyalások is csak azért lehetségesek, mert azokat Macedónia a FYROM név alatt folytatja (FYROM = Former Yugoslav Republic of Macedonia).

Bolgárok

A bolgár álláspont egyetért a görög állásponttal ami az ókori macedónokat illeti, bár túlzásnak tartja a görög álláspont névhasználatra vonatkozó részét, s azt vallja, hogy a "macedón" és "Macedónia" szónak lehet egynél több jelentése is, s ez nem sérti a görögök jogos igényeit az ókori macedónokra vonatkozóan.

A bolgárok szerint a VII. században megtörtént bolgár államalapítás során, amikor a történelmi Macedónia területének nagy része is a bolgár államhoz került, az egész területen kialakult a közös bolgár-szláv identitás, a türk nyelvű bolgárok és a balkáni szláv törzsek szintézise során, majd az így létrejött nép fokozatosan átvette a szláv nyelvet. Ez a mai bolgár identitás alapja és eredete. Természetesen regionális alidentitások is léteztek, minden egyes tájegységen, így Macedóniában is. Azonban macedón nép sosem létezett (leszámítva természetesen a görögségbe beolvadt ókori macedónokat), így macedón identitás, mint a bolgártól elkülönülő identitás sosem volt. Erre bizonyíték nemcsak a bolgár történelem, de az összes létező külföldi forrás is: egyetlen példa sincs arra a XIX. sz. végét megelőzően, hogy a macedóniai szláv nyelvű lakosságot ne bolgárként határozták volna meg. Ebben mind a nyugat-európai, mind a görög, mind a török források ugyanazt állítják: a "macedóniai szláv" és a "bolgár" szinonímák. A macedón nép egy "mesterséges" XX. századi képződmény, melyet azért alakítottak ki, hogy ezzel lehessen indokolni azt, hogy Macedóniát elvették Bulgáriától.

Szerbek

Történelmileg a szerbek a macedónkérdésben nem voltak érdekeltek, bár a XIV. sz. során pár évtizedig a középkori szerb állam fennhatósága a történelmi Macedóniára is kiterjedt. Érdeklődésük csak a XIX. században kezdődött, amikor szóba került az akkor az Oszmán Birodalomhoz tartozó Macedónia hovatartozásának kérdése. (A történelmi Macedónia legészakibb sávját Szerbia még a XIX. sz. elején megszerezte, ezen a területen a lakosság zöme albán és szerb volt.)

Az Oszmán Birodalom Macedónia területének többi 95 %-át az I. balkáni háborúban (1912-1913) vesztette el. A történelmi Macedónia legnyugatibb sávja ekkor az újonnan megalakult albán államhoz került - ez a területrész eleve albán többségű volt. A II. balkáni háború után Macedónia területének zömét megosztotta egymás között Görögország és Szerbia, egy kisebb rész pedig Bulgáriához került.

Ez, a második balkáni háborúban megszerzett szerb területrész 99 %-ban azonos a mai Macedóniai Köztársaság területével. A szerb álláspont szerint Macedónia szláv nyelvű lakossága valójában "déli szerbek" vagy "hegyi szerbek", akik megfeledkeztek szerb identitásukról. Mivel azonban a szerbesítési politika minimális sikerrel járt, maguk a szerbek sem hittek benne komolyan, az egész célja csupán a területi igények etnikailag igazságos mivoltának alátámasztása volt, a hivatalos Szerbia elfogadta az "önálló macedón nép" elméletét az I. vh. után, bár a jugoszláv állam államalkotó népeinek csak a szerbek, a horvátok és a szlovének számítottak, az állam hivatalos neve is ez volt 1929-ig: Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága. A második Jugoszláviában (1945-1991) viszont már államalkotó nép lett a macedón. A Szerbia által 1913-ban megszerzett macedón területből pedig megalakult a jugoszláviai macedón tagköztársaság, mely a mai független Macedóniai Köztársaság elődje. Érdekesség, hogy Jugoszlávia felbomlásakor a macedón tagköztársaság volt az egyetlen, mely háború nélkül, békés úton vált ki a jugoszláv szövetségi államból.

Fentiek következtében ma már Szerbia nem tartja magát érdekeltnek sem a macedónkérdésben, sem a görög-macedón névvitákban.

Albánok

Az albánok semmilyen formában nem érdekeltek az ügyben. Igényeik csupán a macedóniai albán kisebbség (mely Nyugat-Macedóniában ma már valójában többség) helyzetére terjednek ki. Az albániai (és koszovói) kislétszámú szláv nyelvű kisebbséget az albánok váltakozva bolgárként és macedónként határozzák meg.

Mint látható, a 4 álláspont között tulajdonképpen egyetértés van a fő vonalakat illetően. Valódi vita nincs a 4 álláspont között. Sőt, mind a négy álláspont alapvetően igaz.

A történelmi Macedónia (zölddel jelölve) és a jelenlegi országhatárok

Mi a macedón álláspont?

A macedón álláspont szerint a szlávok Balkánra való betelepülése (VI. sz.) után rögtön kialakult egy önálló macedón identitás, mely különböző volt, mind a szerbekétől, mind a bolgárokétól.

Bár a "hivatalos" macedón álláspont VI. századi etnogenezisről beszél, erős tábora van azoknak is, akik összekötik az ókori macedónokat a kései macedónokkal. Eszerint az ókori macedónok és a kései macedónok között a kontinuitás folytonos, sosem szakadt meg, csupán nyelvváltás történt, az eredeti ómacedón nyelvről macedón-szlávra. A legmerészebb elképzelések pedig egyenesen az ókori és a kései macedónok, sőt a két nyelv azonosságáról beszélnek.

A hivatalos Macedónia hivatalosan ugyan nem támogatja a macedón kontinuitást, nem-hivatalosan elég sok nyoma van a támogatásnak. Az 1991-ben függetlenséget nyert Macedóniai Köztársaság első címere és zászlaja ómacedón jelképeket alkalmazott, de pl. jellemző, hogy a szkopjei repülőtér Nagy Sándorrol lett elnevezve... és sok más hasonló példa is felhozható.

A macedón álláspont szerint a macedón identitás tehát évszázadokon keresztül létezett minden görög, bolgár. szerb, török uralom ellenére. Ez az identitás mindig különböző volt a többi szláv nyelvű népétől, mint ahogy a macedón nyelv is különbözőzik mind a szerb, mind a bolgár nyelvtől, bár ez utóbbival nagyon közeli rokonságban áll.

A macedón állásppont szerint a macedón nép valójában a szláv kultúra létrehozója, hiszen az első szláv írásbeliség a macedón volt (IX. sz.), az első két szláv ábécé, a glagolita és a cirill ábécé, is a macedón néphez köthető. A macedón identitás másfél évezredes fennmaradásának a gyümölcse a XIX. sz. végén érett be, amikor a macedónok elkezdtek önálló államért harcolni a környező népek elnyomásával szemben. Ez a harc részsikert ért el a jugoszláviai tagköztársaság 1945-ös létrehozásával, majd pedig végre teljes sikert 1991-ben, a független Macedóniai Köztársaság megalapításával. A környező országokban mind a mai napig milliós macedón kisebbség él, melynek jogait sajnos azonban nem hajlandó senki sem elismerni. Különösen a bolgárok és a görögök ellenségesek: a bolgárok kisajátítottak a macedón történelmet és kultúrát, a görögök pedig gazdasági és politikai zsarolással igyekeznek tönkretenni a macedón államot.

Lássuk a tényeket!

Nyilvánvaló, hogy az ókori macedónok nem tűntek el nyomtalanul, azaz akár a mai macedónok ősei között is lehetnek ókori macedónok. Ez azonban minden más környező népre ugyanúgy igaz. A lényeg: a görögtől különálló macedón identitás utoljára az i. e. IV. százaban létezett.

A teljes középkor során egyetlen nyom sincs macedónokról, mint népről. A macedón kizárólag mint "macedóniai lakos" szerepel. Bármiféle önálló macedón identitásról vagy önálló macedón nyelvről sincs egyetlen adat sem. A macedón történelem de facto 100 %-ban fantázia.

Az oszmán időkben eleve nem beszélhetünk nemzetiségekről a szó szoros értelmében. Az oszmán állam vallási alapon működött, a lakosságot felekezeti alapon kategorizálta. Minden muzulmán egyszerűen csak "muzulmán" volt, függetlenül attól, hogy török, arab, albán, bosnyák vagy más. Ugyanígy minden ortodox keresztény is csak "keresztény" volt, függetlenül, hogy szerb, bolgár, görög vagy más.

Ami a nyelvi megoszlást illeti, az egyházi statisztikák adnak csak valamilyen érdemi adatot. Itt azonban a megoszlás csupán görög vagy szláv, mely utóbbi az egyházi szláv nyelvet jelentette, mely közös volt az összes ortodox szláv számára (sőt a nem-szláv ortodox románok is ezt használták egyházi nyelvként).

Az első modernnek mondható oszmán felmérések a XIX. században készültek, ezek mindig csak görögökről, szerbekről, bolgárokról szólnak, egyetlen egy sem szól macedónokról. Úgyszintén egyetlen egy európai forrás sem tud macedónokról.

Érdekes módon az első lexikon, melyben szerepelnek macedónok, mint önálló entitás, a magyar Pallas Nagylexikon 1897-es kiadása. De többségükben még az I. vh. utáni európai kiadványok sem tudnak macedónokról. A macedón nyelv első említése 1903-ból származik. Az első nemzetközi dokumentum, mely macedónokról, mint önálló népről beszél, egy 1934-es Komintern-határozat.

Az első nyomai annak, hogy az akkor még oszmán uralom alatt lévő Macedónia felszabításáért küzdők a macedón identitást, mint önállót fogadják el, a XIX. sz. 90-es éveiből származnak. Azonban ezek a vélemények mindigis abszolút kisebbséget alkottak a macedón felszabadító mozgalmakon belül.

A bolgár identitás még a II. vh. idején is élt, Jugoszláv Macedónia Bulgáriához való 1941-es csatolását felszabadulásként élte meg a helyi lakosság. Még a helyi kommunista partizánmozgalom is az illegális Bolgár Kommunista Párt keretein belül tevékenykedett.

Viszont tény, hogy a II.vh. után elkezdett kialakulni egy önálló macedón nemzettudat a jugoszláviai macedón tagköztársaságban.

A jugoszláv hatóságok mindent megtettek a macedón identitás kialakításárt. 1944-ben megalkotásra került a macedón irodalmi nyelv, alapja a dél-nyugati bolgár nyelvjáráscsoport bitolai nyeljvjárása lett: ez állt a legtávolabb mind a szerb, mint a bolgár irodalmi nyelvtől. 1945-ben megszerkesztésre került az új macedón ábécé és helyesírás, a szerb ábécé és helyesírás alapelvei alapján. A macedón irodalmi nyelvet megtisztoták az idegen szavaktól, helyükre olyan szavakat téve, melyek nem szerepeltek a bolgár irodalmi nyelvben. (Ennek ellenére a bolgár irodalmi nyelv és a macedón irodalmi nyelv szókincse még ma is 95 %-ban azonos.) A külön macedón identitás kialakulásában az egyik fontos esemény a 40 évig fennállt "vasfüggöny" volt a korabeli jugoszláv-bolgár határon a XX. sz. negyvenes éveinek végétől a nyolcvanas évek végéig. Ráadásul az élet sokkal szabadabb és jobb minőségű volt a kommunista Jugoszláviában, mint a kommunista Bulgáriában, ez eleve alacsony presztízsűvé tette Bulgáriát a lakosság szemében.

A nyelv mellett kellett saját kulturális hagyomány is, saját irodalom, saját történelem is. Az első macedón történelmi enciklopédia csak a 60-as években jelent meg, ez már másfélezer éves macedón népről számol be. A bolgár történelemből és irodalomból ki lettek válogatva, hogy kik a "macedónok", így sikerült saját macedón történelmet és irodalmat kreálni. Ekkor sikerült a macedón tudósoknak azt is "kideríteniük", hogy az első szláv írásbeliség a macedón, hiszen Cirill és Metód a macedón nyelvjárások alapján hozta létre az első írott szláv nyelvet.

A macedón nemzettudat megszilárdult. A 80-as évek elejétől már valóban beszélhetünk macedónokról, mint önálló népről.

Azt lehet tehát mondani: a macedón nép gyökerei a XIX. sz. 90-es éveire mennek vissza, kialakulásában a döntő időszak a II. vh. utáni évek, a megszilárdulása pedig kb. 30-40 éve fejeződött be.

Persze egy nép nem értéktelenebb attól, mert újabb, mint ahogy a hosszabb történelem sem érték önmagában.

Természetesen azonban a nemzetté válás folyamata kizárólag a mai Macedóniai Köztársaság területén zajlott. A történelmi Macedónia azon területein, melyek ez időben nem tartoztak Jugoszláviához, ilyen folyamat nem zajlott le, így ott nem is alakult ki önálló macedón nemzeti tudat. Ennek eredményeképpen ezeken a területeken jellemzően a macedónok 1 % vallja magát macedónnak.

Személyes élmények

Kifejezetten vicces, hogy közintézmények, utcák, közterületek gyakran ugyanazokról a történelmi és irodalmi személyiségekről vannak elnevezve Bulgáriában és Macedóniában, mindkét országban "nemzeti hősöknek" minősülnek, csak éppen az egyik az egyik országban ugyanaz a személy "bolgár nemzeti hős", a másikban meg "macedón nemzeti hős". Bitola (a második legnépesebb macedóniai város) legnagyobb egyeteme és Szófia legnagyobb egyeteme pl. UGYANAZT a nevet viseli: Szent Kliment Ohridszki Egyetem.

Érdemes a Wikipédiát is megnézni a XIX. sz. végi törökellenes felszabadító mozgalom fő vezetőiről szóló cikkeket illetően. Kiválasztottam 3 nevezetes személyiséget: Goce Delcsev. Dame Gruev, s Jane Szandanszki. Természetesen a bolgár Wikipédiában mindegyikük bolgár, a macedónban pedig mindegyikük macedón. Az angol Wikipédiában pedig jellemzően a téma el van kenve, vagy hosszas és zavaros magyarázat van az illető személyek nemzetiségéről. (Érdemes megnézni ilyen cikkek szerkesztői történetét és vitáját is, jellemzően évekig tartó vitákat találunk a legtöbb esetben.)

Goce Delcsev:

• macedón szöveg: "macedón forradalmár"


• bolgár szöveg: "bolgár forradalmár és nemzeti hős"


• angol szöveg: "fontos személyiség az oszmán uralta Macedóniában és Trákiában"

Dame Gruev:

• macedón szöveg: "macedón nemzeti mozgalom"


• bolgár szöveg: "bolgár forradalmár és nemzeti hős"


• angol szöveg: "felkelővezető oszmán Macedóniában és Trákiában"

Jane Szandanszki:

• macedón szöveg: "macedón forradalmár és nemzeti hős"


• bolgár szöveg: "bolgár forradalmár"


• angol szöveg: "forradalmár"

Ezek hasonló példákat még fel lehetne hozni százával.

A bolgár népre nem különösen jellemző a vad nacionalizmus, így az átlag bolgár leginkább röhögni szokott az ilyen és ehhez hasonló macedón vélekedéseken. Az egyik népszerű vicc:

- Mit mond az első macedón űrhajós, amikor leszáll a Holdra?

- Egy könnycseppet ejt és azt mondja "Hold, Hold, te macedón föld...".

*

Végül egy vicces, de igaz történet, mely Szófiában dolgozott volt magyar kollégámmal esett meg. A gyerek olyan autodidakta módon tanult bolgárul, közepes nyelvhelyeséggel beszélt. de elég sok szót tudott, s sosem félt beszélni. Egy hosszú hétvégén a barátnőjével átugrottak Macedóniába megnézni az ohridi tavat. Persze ott is magabiztosan beszélt. Meg is kérdezte tőle pár macedón, hogy honnan származik, ő meg mondta "Magyarországról". Ekkor jött a második kérdés:

- Na és hol sikerült megtanulnod macedónul? - kérdezték a macedónok barátságosan.

- Sosem tanultam macedónul. De Szófiában dolgozom másfél éve, s kicsit megtanultam bolgárul - jött a magyar kolléga válasza, mire a macedónok neheztelő tekintetéből rögtön érezte, hogy ezzel a mondattal vége a barátkozásnak.