Wednesday, May 23, 2012

A Havannai Egyetemen (1985-1986)

A Havannai Egyetem az egyik legrégibb az egész nyugati féltekén.

A tanítási koncepció szuperelitista, azaz az sem baj, ha egy adott évben egy adott szakon egy szál ember sincs, de a lényeg a minőség. Mi spanyol filológiára jártunk két félévet. Az első félévben beiratkozáskor voltunk 70-en, a második félévre viszont csak 25-en maradtunk. Nekem is kétszer kellett utóvizsgáznom az egyik tárgyból, ógörög irodalomból, míg nagy nehezen meglett a gyenge kettes.

Fidel viszonylagos utazási szabadságot, külföldi tanulmányokat, szinte cenzúramentes publikációs lehetőséget biztosít az egyetemi oktatóknak, hogy azok ne vándoroljanak külföldre. Emellett az egyetemi oktató társadalmi presztízse félisteni magaslatokban van. A cenzúramentesség persze nem vonatkozik a szigorúan ideológiai szakokra, valamint nem terjed ki a kubai politikai rendszer bármilyen - akár a legkisebb mértékű - kritizálásának lehetőségére. De - bármennyire is hihetetlen - az egyetemi ideológiamentesség nagyobb, mint ami a kádárista Magyarországon volt. Pl. szóba se kerül, hogy mondjuk a középkori irodalmat a marxizmus szellemében kellene elemezni, vagy pedig nyelvészetben nincs kijelentve, hogy x elmélet marxista és jó, míg a többi burzsoá és rossz. Annak idején a szovjet elvtársak kritizálták is Fidelt, hogy nem marxista-leninista a felsőoktatási politikája.

Nagyon gyakori úgyszintén külföldi tankönyvek használata, bármiféle változtatás nélkül. Nagy segítség a hallgatóknak, hogy Fidel nem ismeri el a szerzői jogokat, így a kubai állami könyvkiadó kiadja egy az egyben a legkülönbözőbb külföldi anyagokat. Pl. Webster-szótár: identikus az eredetivel, az egyetlen különbség, hogy az első oldalon van egy kis szöveg alul: "Forradalmi kiadás - Havanna, Kuba". Persze a papír és a nyomtatás minősége jóval rosszabb az eredetinel, de ez elhanyagolható szempont, amikor egy ilyen szótar egy fagylalt árába kerül. A Larousse-szotar meg még olcsóbb, mint egy fagylalt. Egyébként egy fagylalt árát csak az ajánlott irodalomra kell kiadni, mivel a kötelező irodalmat az egyetem ingyen odaadja mindenkinek a beiratkozáskor egy-egy példányban.

Az egyetemi KISZ-szervezet (melyben a tagság nem kötelező, sőt ez inkább amolyan elitképződmény) minden évfolyamon rendelkezik besúgókkal, akik folyamatosan jelentik, hogy milyen esetleges politikai témákrol beszélgetnek a hallgatók, azaz érdemes az embernek ilyen témában nem nyitogatni a száját, mert a politika iránt érdeklődő hallgató nemcsak, hogy kirepül az egyetemről, hanem a börtön se kivételes eszköz az ilyen emberkékkel szemben. De már az első hónap vége felé mindenki rájött, hogy kik a besúgók, igy ezután a dolgok könnyebbek lettek.

Az egyetemen ideológiai oktatás az ideológiai tárgyak mellett elsősorban a kötelezőtestnevelés órán zajlik, itt komédiába illő módon történik. Pl. a sorakozó: a tanár és a felsorakozott hallgatók egymásnak jelszavakat ordítanak, csak nem valamiféle sportjelszavakat, hanem politikai jelszavakat. A politikai jelszavak aszerint változnak, hogy éppen milyen témára mászott rá Fidel. A kedvenc jelszavam az volt, amikor a tanár odaordít a hallgatóknak, hogy "la deuda externa" (a külföldi adósság), mire a sor "es impagable" (visszafizethetlen) jelszóval ordít vissza. Ez abban az időszakban volt, amikor Fidel mindenkit igyekezett rávenni, hogy ne fizesse vissza a gonosz nemzetközi imperialista bankoknak a felvett hiteleket, miközben persze Kuba minden hitelt percre pontosan fizetett ugyanazoknak a gonosz imperialistáknak...



A kubai rendszer hihetlenül elnyomó, a legkisebb ellenvéleményre lecsap, viszont a nem-politikai jellegű magánéletbe nem avatkozik bele. Ebben erősen különbözött a szovjet rendszertől, mely politikailag engedékenyebb volt, mint a kubai (Brezsnyev idejében egy enyhén disszidens vélemény gazdáját inkább csak kirúgták munkahelyéről és nem vitték börtönbe), viszont sokszor beleavatkozott az alattvalók nem-politikai jellegű magánéletébe, pl. szexuális erkölcs. Kuba ennek az ellenkezője: ami nem politikai téma, az nem érdekli a hatalmat, viszont csírájában és azonnal elfojtják a legkisebb "disszonáns" hangot. Példa: az egyik hallgató képes volt komolyan venni egy egyetemi irodalmi pályázatot, s szociográfiai igényű művet nyújtott be. Azonban elkövette azt a súlyos és megbocsáthatatlan hibát, hogy nem az alabamai négerek vagy a floridai prostituáltak szörnyű életét ecsetelte, hanem a külföldiekkel egy szappan ellenében szexelő kubai lányokat választotta témául. Nemcsak megírta, de be is adta. Az eredmény: kitiltották az összes kubai egyetemről, majd 5 éves szabadságvesztést kapott mint ellenforradalmár.

Miután már jobban megismertük egymást az évfolyamon és már tudtuk, hogy ki kicsoda, velünk is megosztották többen valódi érzéseiket. Egyik kubai lány súgva mondta az egyetem előtt: "ti külföldiek, nem láttok mindent ugyanúgy, ahogy az valójában van, látjátok, hogy hogyan élünk, de mégsem érzitek át, pedig tudnotok kell, hogy ez egy végtelenül elnyomó és véres rendszer".

Ami az anyagiakat illeti, azok ugyanúgy katasztrofálisak, mint a politikai és polgári szabadságjogok. A vidéki egyetemisták olyan diákszálláson éltek, hogy az Magyarországon szükség-munkásszállásnak sem menne el.

12 comments:

  1. Ezt nem hiszem el. Compadre, en a Havannai Egyetemen diplomaztam!!!!! :o)
    A fenti kep viszont nem ott keszult.

    ReplyDelete
  2. Persze, a kép nem egyetemi, de havannai. Viccesen azt szoktam mondani: ez egy amfiteátrum abból a korból, amikor Kuba római provincia volt. Van aki erre hevesen bólogat... :-)

    ReplyDelete
  3. Pedig szep kepeket lehetne belinkelni az egyetemrol is. Szerettem azt az Alma Mater szobrot. Fensegesen mutatott a lepcsozet tetejen. La Colina, igy hivtuk.
    En meg FEU (Federacion de Estudiantes Univ.) tag is voltam. Eljartam a gyulesekre is, de mindig kertek, hogy nehogy hozzaszoljak. :o) Meg itthon is tul liberalisnak szamitok, ...gondolhatod ott mi lett volna, ha csak resnyire is, de kinyitom a szam. He-he!

    Es en is ott szereztem a jogsimat, de mas tapasztalataim vannak, mint neked. Igaz, idosebb vagyok nalad, de elvileg akar talalkozhattunk is volna. En '82-ben jottem el.
    Abszolut nem tudtam vezetni, ezert ottani autos suliba jartam. Elmeleti oktatas utan egy szimulatorba ultettek be, ahol egy kepernyo elott gyakorolhattuk, hogyan hangoljuk ossze az agyunkat, kezunket es labunkat. Aztan jo par ora gyakorlati vezetes kovetkezett. Persze Ohavannaban, hogy nehezebb legyen. Illetve a vizsga is ott volt. Mindenki az El Machete nevu vuzsgaztatotol rettegett. :o) En nem ot kaptam, mazlim volt, igy siman atmentem.
    Istenem, de regen volt!

    ReplyDelete
  4. Az az igazság, hogy zárkózott gyerek voltam, így keveseket ismertem.

    ReplyDelete
  5. Szerintem nem ugyanazokban a korokben forgolodtunk, ezert nem talalkoztunk. Raadasul te joval fiatalabb vagy nalam (kb. hat evvel), ezert nem is nagyon tudtunk volna egyutt bulizni.
    De a Nagykovetsegen dec. 31-en voltak osszejovetelek, ahova nagyon sok magyar eljott. Ott hat oraval ejfel elott koszontottuk az uj evet es hallgattuk meg a magyar himnuszt. Egyszer sem voltal ott?
    Ja, es meg magyar konyvtar is mukodott hetente egyszer. Soha nem jartal benne?

    ReplyDelete
  6. Bocs, meg szoknom kell a blogod szerkezetet. Tehat hol laktal gimis korodban?

    ReplyDelete
  7. Itt: http://maps.google.com/?ll=23.137879,-82.395235&spn=0.001995,0.002411&t=h&z=19

    ReplyDelete
  8. Lásd a linket, a közepén lévő fehér tetejű nagy, kertes házban.

    ReplyDelete
  9. Nemigen. Szüleim mentek csak oda. Sosem voltam a könyvtárban sem. De lehet, hogy vannak közös ismerőseink. Egy időben osztálytársam volt a Vass Ernő (a konzul fia) és a Csilling Laci (apja valamilyen szakértő volt). S a Petrok Bea volt a barátnőm 1981-1983 között, ugyanott lakott (a Focsában), ahol későbbi barátnőm, aki most a feleségem..

    ReplyDelete