Önrendelkezés

Két alapelv a nemzetközi jogban: a szuverenitás joga és az önrendelkezés joga. Sajnos egymással nem egyeztethetők össze.

Minden nép jogosult önrendelkezésre és minden ország pedig jogosult szuverenitásának megvédésére. Na most, ez a két elv egymást üti. Így kitalálták azt, hogy gyarmatok esetében az önrendelkezés a fő elv, míg független államok esetében meg a szuverenitás megvédése. Magyarul: az algériai hazafiak jogosultak harcolni a franciák ellen, viszont a baszkok nem jogosultak ezt tenni a spanyolok ellen.

Ha a gyarmattartó népszavazást szervez a gyarmaton és a szavazók elutasítják a függetlenséget, akkor rendben van. Pl. lehetnek csak autonómok. De mi van, ha elutasítják az autonómiát és gyarmat akarnak maradni? Ezt nem lehet. Lásd a Tokelau-szigetek vicces esetét, ahol a gyarmattartó Új-Zéland rendszetesen népszavazást rendez, de a lakosság nem akarja megszüntetni a gyarmati státuszt. Miután pedig az ENSZ felszólítja Új-Zélandot, hogy szüntesse meg a gyarmati státuszt. Dehát hogyan?

Más részről a politika mindig beleszól a kérdésre. Amennyiben megfelelő politikai érdek van, az autonómiára szavazott gyarmat rajta marad az ENSZ gyarmati listáján. Lásd: Falkland-szigetek.

Független államok esetében mi a helyzet a szeparatista mozgalmakkal? Ha az elszakadás megállapodás alapján történik, akkor azt a nemzetközi közösség azonnal elismeri. Lásd: Dél-Szudán.

Ha az elszakadás fegyveresen történik, politikai kérdéssé válik. Bár jellemzően az idő múltával a elszakadás ellenzői is elismerik a kész helyzetet.

De akkor mi van, ha egy állam darabokra esik, akkor ki jogosult és mire. Lásd Jugoszláviát.

A szerbek arra hivatkoztak, hogy ők az országuk szuverenitását védik a horvát szakadárokkal szemben, a horvátok meg arra, hogy ők önrendelkeztek, s elszakadtak Jugoszláviától.

Miután a külföld a horvátok oldalára állt többnyire, erre a horvátországi szerbek mondták, hogy akkor most meg ők önrendelkeznek és kiszakadnak Jugoszláviából és Horvátországból.

(A Szovjetúnióban gyakorlatilag ugyanez történt, innen a máig megoldatlan 4 de facto ex-szovjet állam esete.)

Erre valaki kitalálta, hogy egy szövetségi állam széthullásakor a volt belső határok automatikusan nemzetközi határokká válnak, s kész, más nem számít. Így a horvátoknak joguk van elszakadni Jugoszláviából, viszont tőlük meg senki sem szakadhat el. Így a horvátok szerbellenes üldözése nemzetközi legitimációt nyert.

Aztán a nemzetközi jog pár évvel később ismét változott. Kiderült, hogy "humanitárius okokból" mindezt felül lehet írni: így hirtelen a szerbek megint a vesztes pozícióba kerültek, s a nemzetközi közösség megtámogatta az albán szeparatistákat.

Persze, az is kiderült, hogy humanitárius okaik csak az albánoknak lehetnek, mert az abházoknak és az oszéteknek nincs ilyen hivatkozási alapjuk.

Jelenleg patthelyzet van: van 5 darab a valóságban létező ex-jugoszláv és ex-szovjet állam, melyeknek nincs meg a nemzetközi elismerésük, mert csak részlegesen vannak elismerve.

A nemzetközi jogban egyébként ezekre az esetekre semmilyen elv nem létezett, éppen ezek az esetek teremtettek precedenst.