Tuesday, November 13, 2012

Válasz Lacikának, Új-Zélandra

Édes Lacikám, kicsi utyuli-mutyuli porontyom!

Köszönettel vettem sírva vígadó, vígadva síró leveledet.

Mi itt, az Üveghegyen innnen, a mi kis Büdösparasztfalvánkon megvagyunk. Helyt állunk, bár – mint ez te jól tudod – nagyon nehéz az életünk, mert nap mint nap meg kell újra és újra küzdenünk a nehézségek generálta frusztrációval. Remélem nálatok, ott a távolban, a jó emberek és bircák  földjén, Új-Zélandon nincsenek nehézségek, így az általuk generált frusztráció is teljesen ismeretlen. Arról nem is beszélve, hogy itt a veríték folyton csípi a seggünket, vagy mert meleg van, mert süt a nap,vagy pedig mert kurva hideg van, s be kell fűteni.

Tudom, hogy helyt állsz új hazádban, s remélem, hogy munkád és odaadásod sok eredményt és megbecsülést szül. Hiszen kell, hogy értelme legyen a mindennapok kínkeserves furikázásának. Ne felelejtsd amit kiscsecsemő korodtól tanítottam neked: szorgalmasan, halkan, szerényen helyt kell állnod, bárhol is vagy. Ne nézd mit mondanak, fontosabb, hogy te mit gondolsz magadról. Ami a kis agyacskádban van, azt nem vehetik el tőled.

Ott vagytok unokáimmal együtt, ott ahol a világ fordítva lóg. Akik ott kivit szednek édespaprika helyett, s puli helyett drysdale juhot simogatnak. Sajnálom, hogy nincs aki rángassa szoknyámat, legfeljebb a puli ugrik fel néha piros-fehér-zöld szoknyámra. Tudom, hogy emlékeztek rám, s zokogva gondoltok rám, miközben zokogva aszaljátok a kivit némán beszélgetve egymás között.

De zokogásotokat remélem meg-megtöri annak tudata, hogy ott legalább egyenes irányban haladtok előre, mert ott a sokszínűség érték, s értékelik a csendes szorgalmat, így lecsúszás helyett felkapaszkodtok.

Remélem, hogy szívetekben ott maradt a magyar táj, a puli, a kuvasz, mely a legnagyobbat szarja az összes kutyafaj közül, s ez büszkeséggel tölt el benneteket. Emlékeztek még a magyar konyhára, mely méltán viléghírű Magyarország határain belül. S vágytok vissza a Kékesre, melynél magasabb a világon nincs. Vágytok haza, de maradtok. Tudom, zokogva futnátok minden héten a repülőtérre, de aztán eszetebe jut, hogy a repülőjegy baromi drága, így inkább maradtok. S egyébként is: amíg itthon nincsenek elsőosztályú, eurokonform játszóterek minden sarkon, nem kockáztathatjátok unokáim életét. Így zokogva bár, de maradtok.

A puli köszöni a neonos nyakörvet, amit múltkor küldtetek neki. Zokogva szeretünk benneteket, én is és a puli is!

Édesanyád

U. i.: Levelemmel együtt küldöm neked kedvenc közhelyeim gyűjteményét, hogy legközelebb könnyebben írhass nekem levelet.

5 comments:

  1. Tudnám értékelni ha a Lacikák maradnának itthon és a bircaman félék húznának el a faszba, mondjuk nem Új Zélandra mert ne rontsák le a helyet de a szaharába vagy a marsra.

    ReplyDelete
  2. Szerintem az ilyen Lacikák pont mehetnek a fenébe...:)

    Az ember attól ember, hogy helytáll a nehézségek között, nem pedig elmenekül. Aki elmenekül, az igazából mehet is...

    ReplyDelete
  3. Nem süllyedünk. Ugye? Illetve süllyedünk, de keményen, helytállva, egyenes tekintettel!
    Francokat.

    ReplyDelete
  4. Zseniális! Egyébként szdsz Lacika itthonról írja sirámait. Nem feltétlenül pénzért, talán csak szimpla butaságból. De akár pénzért is. Ugyanis Lacika erősen buta. Pont az itt kifigurázott, cikornyásan és giccsesen "értelmiségi" stílusa buktatja le. Nagyjából a vasúti szerencsétlenségkor "zokogó" exminiszterelnök túljátszott szerepéhez mérhető, az eredeti alkotás. Amúgy meg bircas para siempre!

    ReplyDelete