Jézus, a kommunista?

Az egyik legaljabb dolog a hamisítás. Rosszabb a nyílt tagadásnál.

Az ateizmus szélsőbal változatának egyik aljas módszere, hogy miután nem tudta legyőzni a kereszténységet, igyekszik meghamisítani. Jellemző mondatok "Jézus volt az első kommunista", "az eredeti egyház kommunizmusban élt", "a kommunista eszme alapjai egyeznek a keresztény eszmével".

Mindebből egy szó sem igaz.

A kereszténység sosem foglalkozott társadalmi kérdésekkel. A keresztény egy sokkal magasabb síkon, a lélek síkján működik. A politikai áramlatok nem érdeklik a kereszténységet. S egy erőszakra építő, ember- és emberiségellenes eszmét, mint amilyen a marxizmus, a kereszténység sosem fogadta el, sosem fogadhatta el.

De elég Jézus két példabeszédét elolvasni, mely jól kifejezi, hogy a kereszténység a marxizmus alapeszméit elutasítja.

*

A szőlőmunkások

Egy gazda korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Megegyezett a munkásokkal napi egy dénár bérben.

Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is keresnek munkát, így őket is felvette dolgozni.

Ugyanígy tett tizenkét óra körül, délután három óra tájban, majd délután öt körül is.

Este minden munkást kifizetett: egy-egy dénárt kapott mindenki.

Azok akik kora reggeltől dolgoztak, zúgolódni kezdtek: hogyan lehet, hogy ők is csak annnyit kapnak, mint azok, akik náluk sokkal kevesebbet dolgoztak?

De a gazda így szólt hozzájuk:

- Nem kaptátok meg azt az összeget, amiben megegyeztem veletek? Ha igen, akkor nem voltam veletek igazságtalan. Menjetek hát el békével, hiszen megkaptátok fizetségeteket! Az pedig nem az én jogom, hogy szabadon másnak annyit adjak, amennyit akarok? Vagy úgy gondoljátok, hogy nem szabad jónak lennem másokkal, irigykedtek jóságom miatt?

*

A tálentumok és minák

Egy gazdag ember távoli országba utazott, hívta szolgáit, mindenkine adott egy bizonyos összeget, s megbízta őket, hogy a pénzzel gazdálkodjanak jól.

Amikor visszatért, elszámoltatta a szolgákat. Mindenki nyereségről számolt be, őket a gazdag ember mind megjutalmazta. Az egyik szolga azonban nem nyert semmit, visszadta a gazdag embernek a kapott összeget, s elmagyázta, hogy a pénzt gondosan megőrizte, de félt vele bármit is tenni, mert ha elvesztette volna, akkor visszakövetelte volna tőle ura.

A gazdag ember nagyon dühös lett és kérdőre vonta a szolgát, hogy legalább miért nem adta oda a pénzt a pénzváltóknak kamatra, majd elvette a pénzt a szolgától és annak a szollgának ajándékozta, aki a legtöbbet nyert a rábízott pénzzel, ezt mondva:

- Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.